Egyéni Coaching
Szerintem időről-időre mindenkinek fontos lenne elmerülni egy-egy coaching vagy más önismereti-önfejlesztő folyamatban:) Mondom ezt úgy, hogy anno nagyon szkeptikus voltam, amikor még jogászként kapcsolatba kerültem a coaching módszerrel.
Aztán kiderült, hogy a jósorsom alakította így (bár azt mondják, véletlenek nincsenek...) és tulajdonképpen életmentő volt számomra a coaching megismerése és a módszer elsajátítása. Így találtam vissza önmagamhoz, így találtam rá a valódi utamra nőként, anyaként, társként, dolgozó emberként.
Nőként a ciklusgondok, hormonális problémák (pajzsmirigy-zavar, PMOS), korai és erős perimenopauza tünetek, gyakran mélyebb elakadásokat közvetítenek és azért nem sikerül csupán orvosi eszközökkel megoldani, mert valójában a gyökérok a lelkedben rejtőzik.
Ezekkel a mélyben ható élet-kihívásokkal és elakadásokkal dolgozunk az egyéni coaching során. Mindeközben pedig, ha szükséges, a hormonális kibillenéseid megoldásával is foglalkozunk, hogy valóban jól légy. A testi-lelki egyensúly összetartozik.
Jellemző Témák
-
MUNKA és KARRIER: Nem vagyok a helyemen, szeretnék váltani, de nem tudom, hogyan. Szeretném összehangolni a munkát és a magánéletemet, nem szeretnék lemondani egyikről sem. Nem tudok előre jutni a munkahelyemen, úgy érzem, mindig másokat választanak. A folyamatos küzdés a munkában szinte kiszívja az erőmet. Talán túlságosan elférfiasodtam? Itt olvashatsz még többet: munka coaching
-
PÁRKAPCSOLAT és INTIMITÁS: Váljak vagy maradjak? Szeretném jobbá tenni a párkapcsolatomat. Úgy érzem, a párommal nem vagyunk összhangban, másra vágyunk és ez nagyon zavar. Már nem tudom megélni az intimitást a párommal. Nincs kedvem az intim együttléthez. Igazi társra vágyom.
-
HOGYAN TOVÁBB: Nem tudom, mit akarok. Úgy érzem, kiégtem, efáradtam. Szeretném megtalálni a valódi álmaimat, ami tényleg az enyém, és azokat valósággá tenni.
-
STRESSZ: Egyszerűen elegem van mindenből, folyton türelmetlen és ideges vagyok, rá sem ismerek magamra... Úgy érzem, már nem bírok el többet. Mindig fáradt és kimerült vagyok. Nincs energiám.
-
NŐISÉG: Szeretnék igazán nőies nő lenni. Egyszerűen nem tudom megélni a női létezést, mert folyton keménynek kell lennem. Itt olvashatsz többet erről a különleges folyamatról: nőiség mentoring
-
PERIMENOPAUZA KIHÍVÁSAI: Elmúltam negyven éves és úgy érzem, már nem számítok észrevétlen vagyok. Zavarnak a munkahelyen a perimenopauzás tüneteim (pl. hőhullám, koncentrációs problémák, ingerültség). Utálom, ahogy megváltozik a külsőm, vékony lett a hajam, felszedtem néhány kilót, szeretném visszanyerni a régi önmagamat!
Coaching Folyamat
Mit jelent a FOLYAMAT?
-
Két-három hetenként személyesen vagy online találkozunk és beszélgetünk.
-
Egy alkalom 60-70 perces.
-
Meghatározzuk a célodat, majd kérdésekkel és más módszerekkel segítelek előre, hogy képes légy megvalósítani, amire igazán vágysz.
-
Általában már 3-4 alkalom után beindul a mélyebb változás, az ügyfelek többsége 6-12 alkalommal jön.
-
Mint mindig, ha önmagaddal dolgozol, fontos, hogy elköteleződj, őszinte, türelmes és aktív légy a valódi változás érdekében.
-
A lelki kihívásaid és elakadásaid oldásával dolgozunk pl. önszeretet, önbizalom, határtartás, nőiség megélése, önérvényesítés, intimitás megélése.
Hogyan zajlik egy-egy ÜLÉS?
-
Minden alkalommal az aktuális állapotoddal kezdünk, átbeszéljük a haladásodat, a tapasztalataidat, a kétségeidet, és a kérdéseidet.
-
Meghatározzuk a következő lépéseket, feltárva a belső erőforrásaidat és a lehetőségeidet, olyan ütemben, ami számodra működőképes.
-
Pontosan rögzítjük, hogy a célod elérése érdekében milyen konkrét cselekvéseket vagy képes megtenni.
-
Minden alkalom után kapsz írásos összefoglalót.
-
A személyiségedhez igazodva kapsz a haladásodhoz szükséges gyakorlatokat, hanganyagokat, meditációkat, naplózást, önmegfigyelést segítő táblázatokat stb.
-
Ha szükséged van rá, két ülés között is kérdezhetsz írásban, és kérhetsz gyors segítséget.
Hogy jönnek ide a hormonok?
A férfiak 24 órás hormonális ritmusban működnek, mint a nap az égen, mindig ugyanazt az utat bejárva. A tesztoszteron mindennap ugyanúgy energiával, lendülettel, magabiztossággal támogatja őket.
Mi nők viszont egy havonta ismétlődő ciklus szerint éljük az életünket. Ezzel összhangban, hétről hétre (sőt néha napról napra) változó a hormonállapotunk, ami kihatással van a teljes jelenlétünkre. (E mellett mi is megéljük a 24 órás cirkadián ritmust.) Attól függően, hogy hol tartasz a ciklusodban, változik a teljesítményed, az energiaszinted, a stressztűrésed, a koncentrációd… csupa olyan dolog, amire nagy szükséged van a mindennapok során. Mindez még nehezebbé válik a perimenopauza idején, amikor egyre inkább kiszámíthatatlanná válik az állandó változás. Ha pedig a pajzsmirigy nem funkcionál megfelelően, erősödnek a tüneteid és állandó kimerültséget, koncentrációs gondokat tapasztalhatsz.
Ha a hormonháztartásod optimálisan működik és megtanulod használni az energiáját - a legnagyobb támaszoddá válik nőként.
Rólam mondták
Gyakori Kérdések
Karrier Történetem
Bárhol is jártam a munka világában, megtapasztaltam, hogy tulajdonképpen sosem tudom úgy csinálni, hogy azzal mindenki elégedett legyen. Voltam:
-
kezdő jogász, aki éhbérért dolgozott határtalan lelkesedéssel
-
törekvő jogász, hogy megmutassam, hogy bizonyítsam…
-
dolgozó anya, aki örlődött a munka és az anyaság között, külső kritikától terhelten
-
béna menedzser, aki képtelen delegálni, de lassan ezt is megtanultam
-
lelkes menedzser, akit a szakmai kérdések helyett jobban érdekelt, hogy hogyan csináljon szuper csapatot a széthúzó, többnyelvű embereiből
-
teljesen kiégve, amikor már csak a fizetésemre gondolva jártam be dolgozni
-
útkereső, aki vég nélkül összevissza tanul mindenfélét
-
új szakmát kezdő, aki a tudatlanok boldog nyugalmával haladt, nem tudva, hogy milyen hatalmas feladat 40 évesen (és bármikor) mindent újrakezdeni.
Sokáig kifejezetten lelkesítőnek találtam a jogi munkámat. Sok örömet találtam benne, szuper kollégákkal dolgoztam, és megbecsültek. Nagyon nehéz volt észrevennem, hogy már nem érzem jól magamat, a sikereim ellenére sem. Még nehezebb volt ezzel az érzéssel tudatosan szembe nézni. Tulajdonképpen ez egy évekig tartó folyamat volt, amiben elmentem a végsőkig és a szervezetem tiltakozásul nyaksérvvel és pajzsmirigy-alulműködéssel jelzett. Végül meglépni a lehetetlent, elhagyni a szakmámat, és ezt a döntést felvállalni a külvilág felé… Többször megtorpantam és vissza is léptem. A családom támogatott, de a környezetem nem értette, sőt megkérdőjelezte a döntésemet. Nagyon nehéz volt így kitartani a döntésem mellett. Még ma is meg-megfordul a fejemben, hogy szabad volt-e ilyen döntést hoznom. Otthagyni 20 év erőfeszítéseit. Önzőség ez? Felelőtlenség? Visszaélés a stabil családi hátteremmel?
Valójában Édesanyám súlyos betegsége és halála indított el a változásban. Sok más emberhez hasonlóan nekem is egy súlyos trauma kellett ahhoz, hogy megfogalmazzam magamnak: az élet kiszámíthatatlan, hogy akarom hát tölteni? Mire akarok majd emlékezni? Jól vagyok? Ha így nem, akkor hogyan? Mi végre vagyok itt a világban? Lehet ezt másként csinálni? Elfogadni, hogy változom, hogy már nem az a fontos, ami 20 évesen volt.
Újrakezdeni és új szakmába, munkába, szakmai kihívásba kezdeni hatalmas kihívás. Bennem már a harmincas éveim elején fogalmazódott mélyen a kétség, hogy nem is akarok jogász lenni. Úgy éreztem, korlátok közé szorít a jogászi gondolkodás. Több kreativitásra vágytam. De akkor még képtelen voltam ezt a gondolatot valósággá tenni. Túl közel volt az egyetem, a rengeteg tanulás és a külső elvárásoknak való megfelelési vágyam. Na meg, jó érzés volt azt mondani, hogy jogász vagy egy nagyvállalatnál. Amikor coachingot kezdtem tanulni (szigorúan azért, hogy menedzserként jobb legyek), egyre inkább azt éreztem, mintha felnyílt volna egy ablak, ahol friss levegő árad be felém. Kezdtem meglátni, hogy van olyan munka, amiben jobban ki tudnék teljesedni lelkileg. Nekem hatalmas segítséget adott a sors abban, hogy képes legyek váltani. Akkor született a második gyermekem, ezért egyébként is otthon maradtam volna. Édesanyám betegsége, és mindkét szülőm elvesztése mind arra ösztönzött, hogy elgondolkozzam az életemről, átértékeljek mindent, megszűrjem magamban a lényeget. Aztán a covid miatti lezárások elhozták az online tanulást, így tulajdonképpen mire odakerültem, hogy visszamenjek jogásznak, eltelt 5 év és más ember voltam. Aki már nem akart jogász lenni. Ennek az erős zsigeri vágynak, hogy mást csináljak és máshogy éljek, összhangban a testemmel és lelkem vágyaival – nem tudtam ellenállni.
