Munka és Karrier
valódi vágyak, női energia és alkotóerő
Manapság rengeteg szó esik a női szerepekről, milyennek kell lennie egy nőnek. Mi a dolga, hogy nézzen ki, legyen-e gyereke, miért nincs gyereke, miben lehet jó, csinálhat-e karriert, követheti-e az álmait akár gyerekvállalás helyett...
Nehéz ebben a hangos világban meghallani a saját belső hangodat, hogy mire vágysz, miben és hogyan vagy jó igazán.
Ma is számos sztereotípia övezi a női munkavállalókat, ami tudatalatt mélyen hat és hátráltathat. Egyes tipikusan női viselkedésminták (pl. perfekcionizmus, jókislány, konfliktuskerülés) gátolják a munkahelyi elismertséget, míg mások (pl. beleérzés, kompromisszum-keresés) előnyt jelenthetnének, ám sok nő nem mer ezekre támaszkodni.
Mindezt tovább fokozhatja a családvállalás. Hogyan engedd meg magadnak, hogy élvezd a munkát, megéld az alkotóerődet és közben anyaként, párként, barátként is teljes minőségedben jelen légy?
Nehéz kérdések, amelyekkel én is sokat küzdök. (Ha érdekel a személyes történetem, görgess a lap aljára!)
A szemléleted átformálása rengeteget segít, hogy kevesebb erőlködéssel, akarattal, és sokkal több megengedő női létezéssel érj el sikereket, teret adva a vágyaidnak, az álmaidnak, és megmutatva a valódi képességeidet. A hormonális egyensúly pedig erősít, stabilitást, önbizalmat, és energiát ad. Ez valóban sorsfordító.
Tipikus Témák
-
Nem vagyok a helyemen, szeretnék váltani, de nem tudom, hogyan.
-
Szeretném megtalálni és megvalósítani a valódi álmaimat.
-
Szeretnék előrejutni, és úgy érzem, mindent megteszek, mégis egyhelyben toporgok.
-
Új munkahelyen kezdek, és nagyon szeretném, hogy sikerüljön a próbaidő.
-
Kiégtem. Nem értem, hogyan lehetséges, de nincs motivációm, nem érdekel semmi.
-
Elmúltam negyven éves és úgy érzem, már nem számítok.
-
Zavarnak a munkahelyen a perimenopauzás tüneteim (pl. hőhullám, koncentrációs problémák, indokolatlan ingerültség), kimerültnek és motiválatlannak érzem magamat.
-
Szeretnék ciklustudatosan dolgozni, és megtanulni használni a ciklus energiáját a munkámban.
-
Úgy érzem, minden munkahelyemen ugyanaz ismétlődik. Eleinte minden rendben, aztán gyűlnek a problémák, míg végül váltanom kell.
-
Úgy érzem, túlságosan elférfiasodtam, a folyamatos küzdés a munkában szinte kiszívja az erőmet.
-
Szeretném összehangolni a munkát és a magánéletemet, nem szeretnék lemondani egyikről sem.
-
Szeretnék egyszerre határozottan teljesíteni a munkában és mélyen megélni a nőiségemet a párkapcsolatomban.
Hogy jönnek ide a hormonok?
A férfiak 24 órás hormonális ritmusban működnek, mint a nap az égen, mindig ugyanazt az utat bejárva. A tesztoszteron mindennap ugyanúgy energiával, lendülettel, magabiztossággal támogatja őket.
Mi nők viszont, a 24-órás cirkadián ritmus mellett, egy ciklusos hormon-hullámzásban éljük az életünket. Ezzel összhangban, hétről hétre (néha napról napra) változó a hormonállapotunk, ami kihatással van a teljes jelenlétünkre. Változik a teljesítményed, az energiaszinted, a stressztűrésed, a koncentrációd… csupa olyan dolog, amire nagy szükséged van a munkában. Mindez még nehezebbé válik perimenopauza idején, amikor a hormonális változás hatására valóban nehezebb a koncentráció, gyakoribb a lehangoltság, eltűnik a motiváció, csökken az energia, és megjelennek nagyon zavaró tünetek (pl. hőhullám). Ha pedig pl. a pajzsmirigy alulműködik, állandó kimerültséget, koncentrációs gondokat tapasztalhatsz.
Ha a hormonháztartásod optimálisan működik és megtanulod használni az energiáját - a legnagyobb támaszoddá válik nőként.
Rólam mondták
Karrier Történetem
Bárhol is tartottam a munka világában, megtapasztaltam, hogy tulajdonképpen sosem tudom úgy csinálni, hogy azzal mindenki elégedett legyen. A legfontosabb tanulásom, hogy elsajátíthatok karrier-építő módszereket és praktikákat, de a valódi segítség az, ha letisztázom magamban, hogy valójában hogyan szeretnék a munkában létezni, mit szeretnék tényleg megvalósítani, megismerem és használom a képességeimet, közben tiszteletben tartom a szükségleteimet és pontosan meghúzom a határaimat. Voltam:
-
kezdő jogász, aki éhbérért dolgozott határtalan lelkesedéssel, a közszférában
-
törekvő jogász, multinál, hogy megmutassam, hogy bizonyítsam…
-
dolgozó anya, aki örlődött a munka és az anyaság között, külső kritikától terhelten
-
béna menedzser, aki képtelen delegálni, de lassan ezt is megtanultam
-
lelkes menedzser, akit a szakmai kérdések helyett jobban érdekelt, hogy hogyan csináljon szuper csapatot a széthúzó, többnyelvű embereiből
-
teljesen kiégve, amikor már csak a fizetésemre gondolva jártam be dolgozni
-
útkereső, munkanélküli, aki vég nélkül összevissza tanul mindenfélét
-
új szakmát kezdő, aki a tudatlanok boldog nyugalmával haladt és épített önálló vállalkozást, nem tudva, hogy milyen hatalmas feladat 40 évesen (és bármikor) mindent újrakezdeni.
Édesanyám súlyos betegsége és elvesztése indított el a valódi változásban. Sokakhoz hasonlóan nekem is a mély trauma kellett ahhoz, hogy megálljak és valóban elgondokozzak: Az élet kiszámíthatatlan, hogy akarom hát tölteni? Jól vagyok? Ha így nem, akkor hogyan? Azzal foglalkozom, amit szeretek? Meddig engedem, hogy mások, az elvásárok, az egóm vagy épp a félelmeim irányítsanak? Lehet ezt másként csinálni? Elfogadni, hogy változom és semmi gond azzal, ha tanácstalan vagyok. Amikor valami nehéz, túl sok, az jelzés arra, hogy másra van szükségem, és ehhez időnként külső támogatás kell.