Munka és Karrier
valódi vágyak, női alkotóerő
Manapság rengeteg szó esik a női szerepekről, hogy mi a dolga, hogy nézzen ki, legyen-e gyereke, miért nincs gyereke, miben lehet jó, csinálhat-e karriert, követheti-e az álmait akár gyerekvállalás helyett...
Ma is számos sztereotípia övezi a női munkavállalókat, ami tudatalatt hat és hátráltat. Bizonyos női viselkedésminták gátolják a munkahelyi elismertséget, míg mások előnyt jelenthetnének, ám sok nő nem mer ezekre támaszkodni.
Nehéz ebben a hangos világban meghallani a saját belső hangodat, mire vágysz, miben vagy jó igazán. Hogyan élvezd a munkát és teljesedj ki a női szerepeidben? Sokféle kérdés, amelyekkel én is küzdöttem. (Ha érdekel a személyes történetem, görgess a lap aljára!)
A szemléleted átformálása és új módszerek elsajátítása segít, hogy egyensúlyba kerülj, kevesebb erőlködéssel, és sokkal több megengedő női létezéssel érj el sikereket, teret adva az álmaidnak, és megmutatva a képességeidet. A hormonális egyensúly pedig erősít, stabilitást, önbizalmat, és energiát ad. Ez valóban sorsfordító.
Tipikus Témák
-
Nem vagyok a helyemen, szeretnék váltani, de nem tudom, hogyan.
-
Szeretném megvalósítani a valódi álmaimat.
-
Szeretnék előrejutni, de egyhelyben toporgok.
-
Új munkahelyen kezdek, és szeretném, hogy sikerüljön a próbaidő.
-
Kiégtem, nincs motivációm, nem érdekel semmi.
-
Elmúltam negyven éves és úgy érzem, már nem számítok.
-
Zavarnak a munkahelyen a perimenopauzás tüneteim (pl. hőhullám, koncentrációs problémák, indokolatlan ingerültség), kimerültnek és motiválatlannak érzem magamat.
-
Szeretnék ciklustudatosan dolgozni, és használni a ciklus energiáját a munkámban.
-
Túlságosan elférfiasodtam, a folyamatos küzdés a munkában szinte kiszívja az erőmet.
-
Szeretném összehangolni a munkát és a magánéletemet.
-
Szeretnék egyszerre határozottan teljesíteni a munkában és mélyen megélni a nőiségemet a párkapcsolatomban.
Rólam mondták
Hogy jönnek ide a hormonok?
Nőként a 24-órás cirkadián ritmus mellett, egy ciklusos hormon-hullámzásban éled az életedet. Ennek hatására, hétről hétre (néha napról napra) változó a hormonállapotod, és így változik a teljesítményed, az energiaszinted, a stressztűrésed, a koncentrációd… csupa olyan dolog, amire nagy szükséged van a munkában. Mindez még nehezebbé válik perimenopauza idején, amikor a hormonális változás miatt valóban nehezebb a koncentráció, gyakoribb a lehangoltság, eltűnik a motiváció, csökken az energia, és megjelennek nagyon zavaró tünetek (pl. hőhullám). Ha pedig pl. a pajzsmirigy alulműködik, állandó kimerültséget, koncentrációs gondokat tapasztalhatsz.
Ha a hormonháztartásod optimálisan működik és megtanulod használni az energiáját - a legnagyobb támaszoddá válik nőként!
Karrier Történetem
Bárhol is tartottam a munka világában, megtapasztaltam, hogy tulajdonképpen sosem tudom úgy csinálni, hogy azzal mindenki elégedett legyen. A legfontosabb tanulásom, hogy elsajátíthatok karrier-építő módszereket és praktikákat, de a valódi segítség az, ha letisztázom magamban, hogy valójában hogyan szeretnék a munkában létezni, mit szeretnék tényleg megvalósítani, megismerem és használom a képességeimet, közben tiszteletben tartom a szükségleteimet és pontosan meghúzom a határaimat. Voltam:
-
kezdő jogász, aki éhbérért dolgozott határtalan lelkesedéssel, a közszférában
-
törekvő jogász, multinál, hogy megmutassam, hogy bizonyítsam…
-
dolgozó anya, aki örlődött a munka és az anyaság között, külső kritikától terhelten
-
béna menedzser, aki képtelen delegálni, de lassan ezt is megtanultam
-
lelkes menedzser, akit a szakmai kérdések helyett jobban érdekelt, hogy hogyan csináljon szuper csapatot a széthúzó, többnyelvű embereiből
-
teljesen kiégve, amikor már csak a fizetésemre gondolva jártam be dolgozni
-
útkereső, munkanélküli, aki vég nélkül összevissza tanul mindenfélét
-
új szakmát kezdő, aki a tudatlanok boldog nyugalmával haladt és épített önálló vállalkozást, nem tudva, hogy milyen hatalmas feladat 40 évesen (és bármikor) mindent újrakezdeni.
Édesanyám súlyos betegsége és elvesztése indított el a valódi változásban. Sokakhoz hasonlóan nekem is egy traumatikus állapot kellett ahhoz, hogy megálljak és valóban elgondolkozzak: Az élet kiszámíthatatlan, hogy akarom hát tölteni? Jól vagyok? Ha így nem, akkor hogyan? Azzal foglalkozom, amit szeretek? Meddig engedem, hogy mások, az elvásárok, az egóm vagy épp a félelmeim irányítsanak? Lehet ezt másként csinálni? Elfogadni, hogy változom és semmi gond azzal, ha tanácstalan vagyok. Amikor valami nehéz, túl sok, az jelzés arra, hogy másra van szükségem, és ehhez időnként külső támogatás kell.