Egyéni Coaching
Szerintem időről-időre mindenkinek fontos lenne elmerülni egy-egy coaching vagy más önismereti-önfejlesztő folyamatban:) Mondom ezt úgy, hogy anno nagyon szkeptikus voltam, amikor még jogászként kapcsolatba kerültem a coaching módszerrel.
Aztán kiderült, hogy a jósorsom alakította így (bár azt mondják, véletlenek nincsenek...) és tulajdonképpen életmentő volt számomra a coaching megismerése és a módszer elsajátítása. Így találtam vissza önmagamhoz, így találtam rá a valódi utamra nőként, társként, dolgozó emberként.
Nőként a ciklusgondok, a hormonális problémák (pajzsmirigy-zavar, PMOS) vagy épp a korai és erős perimenopauza tünetek, gyakran mélyebb elakadásokat közvetítenek és azért nem sikerül csupán orvosi eszközökkel megoldani, mert valójában a gyökérok a lelkedben rejtőzik.
Ezek feltárásában és oldásában segít az egyéni coaching. Hormoncoachként pedig -szüksége szerint-mindezt összehangoljuk a hormonális folyamataid kezelésével is. Testi-lelki egyensúly.
Hogyan működik?
A coaching egy folyamat, amelyben több alkalommal dolgozunk együtt - érted. Meghatározzuk a célodat, és végigkísérlek téged támogatva, hogy képes légy elérni azt. Mint minden folyamatban, ahol önmagaddal dolgozol, így a coaching során is sok múlik azon, hogy Te hogyan vagy jelen, mennyi energiát fektetsz bele, mennyire vagy őszinte magaddal, mennyire akarod és állsz készen a változásra. Én pedig minden tudásommal és figyelmemmel támogatlak abban, hogy a lehető legtöbbet hozd ki önmagadból, és kibontakoztasd a rejtett erőforrásaidat és képességeidet. Te határozod meg a témát, diktálod a tempót és a mélységet, és Te fogod elérni az eredményeket. Én végig melletted leszek, támogatlak, megtartalak, tovább lendítelek és különböző módszerekkel segítelek az úton.
Olvasd el a GYIK részt lejjebb görgetve a részletekért.
Coaching Folyamat
Mit jelent a FOLYAMAT?
-
Két-három hetenként személyesen vagy online beszélgetünk.
-
Egy alkalom 60 perces.
-
Általában 3-4 alkalom szükséges, hogy beinduljon a mélyebb változás, az ügyfelek többsége 6-12 alkalommal jön.
-
Mint mindig, ha önmagaddal dolgozol, fontos, hogy elköteleződj, őszinte, türelmes és aktív légy a valódi változás érdekében.
-
A lelki kihívásaid és elakadásaid oldásával dolgozunk pl. önszeretet, önbizalom, határtartás, nőiség megélése, önérvényesítés, intimitás megélése.
Hogyan zajlik egy-egy ÜLÉS?
-
Minden alkalommal az aktuális állapotoddal kezdünk, átbeszéljük a haladásodat, a tapasztalataidat, a kétségeidet, és a kérdéseidet.
-
Meghatározzuk a következő lépéseket, feltárva a belső erőforrásaidat és a lehetőségeidet, olyan ütemben, ami számodra működőképes.
-
Pontosan rögzítjük, hogy a célod elérése érdekében milyen konkrét cselekvéseket vagy képes megtenni.
-
Minden alkalom után kapsz írásos összefoglalót.
-
A személyiségedhez igazodva kapsz a haladásodhoz szükséges gyakorlatokat, hanganyagokat, meditációkat, naplózást, önmegfigyelést segítő táblázatokat stb.
-
Ha szükséged van rá, két ülés között is kérdezhetsz írásban, és kérhetsz gyors segítséget.
Hogy jönnek ide a hormonok?
A férfiak 24 órás hormonális ritmusban működnek, mint a nap az égen, mindig ugyanazt az utat bejárva. A tesztoszteron mindennap ugyanúgy energiával, lendülettel, magabiztossággal támogatja őket.
Mi nők viszont egy havonta ismétlődő ciklus szerint éljük az életünket. Ezzel összhangban, hétről hétre (sőt néha napról napra) változó a hormonállapotunk, ami kihatással van a teljes jelenlétünkre. (E mellett mi is megéljük a 24 órás cirkadián ritmust.) Attól függően, hogy hol tartasz a ciklusodban, változik a teljesítményed, az energiaszinted, a stressztűrésed, a koncentrációd… csupa olyan dolog, amire nagy szükséged van a mindennapok során. Mindez még nehezebbé válik a perimenopauza idején, amikor egyre inkább kiszámíthatatlanná válik az állandó változás. Ha pedig a pajzsmirigy nem funkcionál megfelelően, erősödnek a tüneteid és állandó kimerültséget, koncentrációs gondokat tapasztalhatsz.
Ha a hormonháztartásod optimálisan működik és megtanulod használni az energiáját - a legnagyobb támaszoddá válik nőként.
Jellemző Témák
-
Nem vagyok a helyemen, szeretnék váltani, de nem tudom, hogyan tovább.
-
Szeretném megtalálni a valódi álmaimat, ami tényleg az enyém, és azokat valósággá tenni.
-
Szeretnék előrejutni, de úgy érzem, zsákutcában vagyok. Mindent megteszek, mégis mindig másokat emelnek ki helyettem. Úgy érzem, mindenki más halad, én viszont egyhelyben toporgok.
-
Új munkahelyen kezdek, és nagyon szeretném, hogy sikerüljön a próbaidő, de aggódom, képesek leszek-e megfelelni.
-
Kiégtem. Nem értem, hogyan lehetséges, hogy az egykor imádott munkám egyáltalán nem érdekel. Nincs motivációm, nem érdekel semmi.
-
Elmúltam negyven éves és úgy érzem, már nem számítok.
-
Zavarnak a munkahelyen a perimenopauzás tüneteim (pl. hőhullám, koncentrációs problémák, indokolatlan ingerültség), kimerültnek és motiválatlannak érzem magamat.
-
Szeretnék ciklustudatosan dolgozni. Szeretném megtanulni, hogy hogyan tudom használni a ciklus energiáját a munkámban, és hogyan szabadulhatnék meg a munkahelyi teljesítményemet zavaró pms tünetektől és menstruációs görcsöktől.
-
Úgy érzem, minden munkahelyemen ugyanaz a folyamat ismétlődik. Eleinte minden rendben, aztán gyűlnek a problémák, míg végül váltanom kell.
-
Úgy érzem, túlságosan elférfiasodtam, a folyamatos küzdés a munkában szinte kiszívja az erőmet. Szeretném megtanulni harmóniában működtetni a női készségeimet és a férfi energiát.
-
Szeretném összehangolni a munkát és a magánéletemet, nem szeretnék lemondani egyikről sem.
-
Hogyan tudnék egyszerre határozottan teljesíteni a munkában és mélyen megélni a nőiségemet a párkapcsolatomban?
Rólam mondták
Gyakori Kérdések
Karrier Történetem
Bárhol is jártam a munka világában, megtapasztaltam, hogy tulajdonképpen sosem tudom úgy csinálni, hogy azzal mindenki elégedett legyen. Voltam:
-
kezdő jogász, aki éhbérért dolgozott határtalan lelkesedéssel
-
törekvő jogász, hogy megmutassam, hogy bizonyítsam…
-
dolgozó anya, aki örlődött a munka és az anyaság között, külső kritikától terhelten
-
béna menedzser, aki képtelen delegálni, de lassan ezt is megtanultam
-
lelkes menedzser, akit a szakmai kérdések helyett jobban érdekelt, hogy hogyan csináljon szuper csapatot a széthúzó, többnyelvű embereiből
-
teljesen kiégve, amikor már csak a fizetésemre gondolva jártam be dolgozni
-
útkereső, aki vég nélkül összevissza tanul mindenfélét
-
új szakmát kezdő, aki a tudatlanok boldog nyugalmával haladt, nem tudva, hogy milyen hatalmas feladat 40 évesen (és bármikor) mindent újrakezdeni.
Sokáig kifejezetten lelkesítőnek találtam a jogi munkámat. Sok örömet találtam benne, szuper kollégákkal dolgoztam, és megbecsültek. Nagyon nehéz volt észrevennem, hogy már nem érzem jól magamat, a sikereim ellenére sem. Még nehezebb volt ezzel az érzéssel tudatosan szembe nézni. Tulajdonképpen ez egy évekig tartó folyamat volt, amiben elmentem a végsőkig és a szervezetem tiltakozásul nyaksérvvel és pajzsmirigy-alulműködéssel jelzett. Végül meglépni a lehetetlent, elhagyni a szakmámat, és ezt a döntést felvállalni a külvilág felé… Többször megtorpantam és vissza is léptem. A családom támogatott, de a környezetem nem értette, sőt megkérdőjelezte a döntésemet. Nagyon nehéz volt így kitartani a döntésem mellett. Még ma is meg-megfordul a fejemben, hogy szabad volt-e ilyen döntést hoznom. Otthagyni 20 év erőfeszítéseit. Önzőség ez? Felelőtlenség? Visszaélés a stabil családi hátteremmel?
Valójában Édesanyám súlyos betegsége és halála indított el a változásban. Sok más emberhez hasonlóan nekem is egy súlyos trauma kellett ahhoz, hogy megfogalmazzam magamnak: az élet kiszámíthatatlan, hogy akarom hát tölteni? Mire akarok majd emlékezni? Jól vagyok? Ha így nem, akkor hogyan? Mi végre vagyok itt a világban? Lehet ezt másként csinálni? Elfogadni, hogy változom, hogy már nem az a fontos, ami 20 évesen volt.
Újrakezdeni és új szakmába, munkába, szakmai kihívásba kezdeni hatalmas kihívás. Bennem már a harmincas éveim elején fogalmazódott mélyen a kétség, hogy nem is akarok jogász lenni. Úgy éreztem, korlátok közé szorít a jogászi gondolkodás. Több kreativitásra vágytam. De akkor még képtelen voltam ezt a gondolatot valósággá tenni. Túl közel volt az egyetem, a rengeteg tanulás és a külső elvárásoknak való megfelelési vágyam. Na meg, jó érzés volt azt mondani, hogy jogász vagy egy nagyvállalatnál. Amikor coachingot kezdtem tanulni (szigorúan azért, hogy menedzserként jobb legyek), egyre inkább azt éreztem, mintha felnyílt volna egy ablak, ahol friss levegő árad be felém. Kezdtem meglátni, hogy van olyan munka, amiben jobban ki tudnék teljesedni lelkileg. Nekem hatalmas segítséget adott a sors abban, hogy képes legyek váltani. Akkor született a második gyermekem, ezért egyébként is otthon maradtam volna. Édesanyám betegsége, és mindkét szülőm elvesztése mind arra ösztönzött, hogy elgondolkozzam az életemről, átértékeljek mindent, megszűrjem magamban a lényeget. Aztán a covid miatti lezárások elhozták az online tanulást, így tulajdonképpen mire odakerültem, hogy visszamenjek jogásznak, eltelt 5 év és más ember voltam. Aki már nem akart jogász lenni. Ennek az erős zsigeri vágynak, hogy mást csináljak és máshogy éljek, összhangban a testemmel és lelkem vágyaival – nem tudtam ellenállni.
